Önismeret

Önismeret

„Az ember még nem ember; csak hadonászó, veszélyes kamasz. Az ember akkor lesz ember, ha átvilágítja mélyéig önmagát, s a benső világosságából környezetére sugarat bocsát.”

Weöres Sándor

Az önismeret tanulási folyamat, ami pozitív változásokhoz vezet értelmi, érzelmi, akarati és viselkedési szinten. Az önismeret, azaz önmagunk megértése azt jeleni, hogy megismerjük magunkat, megértjük, kik vagyunk, miért viselkedünk úgy, ahogy viselkedünk, miért tesszük azt, amit teszünk,

mi a mozgatórugója cselekedeteinknek. Az önismeret önbecsülést kölcsönöz nekünk. Ez azt jelenti, van bátorságunk önmagunkkal, erősségeinkkel és gyengeségeinkkel tárgyilagosan szembenézni, és elfogadni önmagunkat hibáinkkal együtt. Az önismeret nem öncélú: segítségével helyesen tudunk gazdálkodni a tulajdonságainkkal, és életvezetésünk tudatosabbá, sőt felelősségteljesebbé válik. Önmagunk megismerése nélkül nehezen támad igényünk arra, hogy valamin is változtassunk. Önmagunk megismerése nem maga a változás, hanem csak lehetőség, csupán kapunyitás a gyökeres változásra!

A legnagyobb akadály az  én-tudat (ego,self), amit önmagunkról hiszünk, de ez csupán a kondicionáltságtól függ. Ez a részünk nem akar változni, mert meg van győződve róla, hogy ő oké. Az önismeret nagyon emberpróbáló, mert az elején sok szenvedéssel jár. Szembesülések nélkül nincs felismerés! Pont ott fog fájni, ahol fel kell ismernünk hiányunkat. Viszont minél magasabbra jutunk, világlátásunk kitágul, a dolgok közti összefüggéseket meglátjuk, egyre több eszközt birtokolhatunk és használhatunk tudatosan.